A térdharisnya és a bokaharisnya nem kifejezetten a figyelem középpontjába tartozó ruhadarab, így a legtöbb nő csak szükséges rosszként veszi elő a fiókból.  Persze vannak olyanok, akik kifejezetten szeretik a semleges, vékony anyagú, mondhatni nőies kiegészítőt. Én ezek közé a nők közé tartozok. Talán azért szeretem annyira a harisnyazoknikat, mert elegáns nadrágban járok nap mint nap, melyhez a zokni nem illik, a harisnya pedig nagyon meleg. A harisnyazoknival sikerül elérnek azt a hatást, mellyel a külvilág számára csinosnak tűnök, saját magamnak pedig kellemese közérzetet teremtek. Fehérneműs fiókomba több bokaharisnya és térdharisnya is sorakozik, melyeknek színe nagyon változatos. Megtalálható a fekete mellett a testszínű és a színes is, ám az utóbbit csak az esti és hétvégi bulik alkalmával veszem elő. Az irodában mindig  az alig észrevehető testszínűt viselem, melynek lábamon való létét csak akkor lehet észrevenni, ha lehúzom cipőmet és szem elé kerül a sűrűbben szőtt erősített orrész.